Teológia | Hit, üdvösség
Vannak olyan igék, melyekkel alátámasztható a Szentháromság, de vannak olyanok, amelyek ennek az ellenkezőjét sugallják vagy állítják. Pál apostol leveleit olvasva a levelek elején elég feltűnően szétválik, hogy az Atyát Istennek, Jézust Úrnak nevezi. Ön szerint üdvösségi kérdés a Szentháromságban való hit?
Az Atya és a Szentlélek nem két külön Isten, hanem egy. Az Atyától jött ki, vele egylényegű, de két egymástól elkülöníthető személyről van szó a Bibliában. Az Ószövetségben is a Szentlélek által adott Isten kijelentéseket a prófétáknak és betekintést a természetfölötti világba. Tehát a kommunikációban, az Istennel való kapcsolatteremtésben a Szentléleknek a munkája már az Ószövetségben is egyértelműen jelen volt, sőt főszereplő volt.
Krisztus a megtestesülése előtt az Atyától született, s aki született, az nem teremtmény, tehát nem alkotásnak az eredménye. Nem feltétlenül női szülést jelent az, ami által a Fiú életbe jött, hanem egy teljesen más, természetfölötti eseményt. A Krisztus, a Messiás – akit Felkentnek nevezünk – üresítette ki magát, vett fel emberi természetet, majd a keresztfahalála után feltámadott. A Szentlélek jelen pillanatban a Fiúnak a titkát, dicsőségét, nagyságát jelenti ki, ezért is nagyon fontos a Szentlélekkel való közösség. Ő teszi úrrá Jézust az emberek szívében, Jézus pedig az Atyát hozza be a szívekbe, így jön létre a Szentháromsággal, az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel való közösség.
Nem szabad olyan okoskodásba belemenni, hogy az Atya Isten, Jézus Úr, akkor a Szentlélek kicsoda. Amennyiben az emberek nem térnek meg a Szentháromsággal kapcsolatos hamis teóriákból, akkor megromlik az Istennel való kapcsolatuk és közösségük, és bajba kerülhetnek. Vissza kell térni Isten beszédéhez!
Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2010.05.09
Címkék: Szentháromság, Atya, Jézus Krisztus, Szentlélek, Isten, Újszövetség, szerep, Ószövetség, feladat