Németh Sándor válaszol

---

Nem csupán költői fogásról van szó, hanem valóban az Atya tárgyalt a Fölkenttel, a Messiással, ezen kívül, ott volt a Szentlélek is, aki szintén különálló személy. Mindhárom személy isteni természettel rendelkezik, és teljesen egylényegűek egymással. A teremtés története azt bizonyítja, hogy ők már az örökkévalóságban léteztek, tehát időben nem lehet meghatározni a kezdetüket. A Messiás a megtestesülése, és a világ teremtése előtt is létezett, aztán emberré lett és a látható világban názáreti Jézusban jelent meg. Az Atya tehát megbeszélte a Messiással és a Szentlélekkel a teremtésnek a tervét, így mindhárom személy aktívan részt vett a teremtés gondolatának a megvalósításában. Egyébként az Ószövetségben többször is szerepel a többes szám. Például Mózes első könyvének 11. fejezetének 7. versszakában a bábeli torony építésével kapcsolatosan mondja az Úr ƒƒ„nosza, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét”. Tudjuk, hogy sokan azt állítják, hogy ez egy királyi többesszám, nincs valóságra utaló jelentése. Nekem az a meggyőződésem, hogy a Szentírásban semmi sincs véletlenül. Ahogy Jézus is mondta, az Írásból egyetlenegy ióta vagy pontocska sem veszhet el, tehát nem felesleges. Minden be fog teljesedni. Ezek a nyelvtani kifejezési formák is a valóságot, pontosan és hűen tükrözik.