Németh Sándor válaszol

---

Ha valaki igazzá válik Isten szemében, akkor annak üdvössége is van. A megigazulást nem szabad elválasztani az üdvözüléstől. Magának a törvénynek nem volt célja a megigazítás, illetve az üdvösségnek a közvetítése. Ha tudott volna megigazulást és üdvösséget adni az embereknek, akkor Jézusnak nem kellett volna engesztelő áldozatot adnia. Az Ószövetség is hangsúlyozza, hogy nem a törvény cselekedeteiből, hanem hit által, hitből él az igaz ember, tehát hit által van a megigazulás. Ez azt is jelenti, hogy a Törvény korszakában is sok igaz ember élt, mert nemcsak törvény alatt voltak, hanem hittek Isten igéjében. Noé egyértelműen a hit embere volt, ugyanúgy, mint Ábrahám, tehát sokan már megigazultak a Messiás megjelenése előtt is. Gondoljunk akár a prófétákra, Dávid királyra, Mózesre és minden karizmatikus vezetőre: ők nem a törvényből nyerték a megigazulást, hanem hit által. A törvény célja a bűn ismerete volt, a Messiásra vezérlő tanítómester volt. Mózes nyilvánvalóvá tette az emberek számára, hogy ha teljesítik a törvényt, akkor a törvény által élnek. Ez azonban nem örök életet jelentett, hanem hosszú életet és jólétet, majd a földi elköltözés után – ha igazként költöztek el – akkor a seol Paradicsom részébe kerültek. Ez a vigasztalás helye volt, ahol várták a föltámadást, hogy eljöjjön hozzájuk az üdvösség. A menny kapuját az nyitotta meg, aki lement a seol minden részébe, és onnan visszajött. Ez egy fontos, alapvető követelmény. Lemenni a pokolba minden embernek megy, de a nagy nehézség a pokolból való feljövetel. Ezek után még egy nagy feladatot kellett megoldania a Messiásnak: a Földről fel kellett emeltetnie Isten dicsőségébe, a mennybe. Ezeket az alapvető követelményeket teljesítette Jézus Krisztus halálával, föltámadásával illetve a mennybemenetelével, tehát ezért Ő a Megváltó.