Életmód | Emberi kapcsolatok
Pécsett, 2003 nyarán elgázolta egy ismeretlen autós a tizenöt éves fiamat, aki nyolc napon belül belehalt a sérüléseibe. Mit tegyek, hogy enyhüljön a fájdalmam? Félek, hogy a munkámat is veszélyeztetem, ha nem tudom magam valahogy kikapcsolni.
Teljesen megértem a fájdalmát, és azt is, hogy vigasztalhatatlan. Egy ember, különösen egy gyermek életének az elvesztése olyan ürességet hagy a lélekben, amelyet a fájdalom és a szomorúság tölt be. De pontosan ez az állapot arra is „jó”, alkalmas, hogy az ember a szívét és a lelkét megnyissa Isten előtt. Amikor valaki a halállal összefüggésben álló veszteségekkel szembenéz, fél tőle, már csupán ettől is vigasztalhatatlanná tud válni a lelke.
De Isten, a vigasztalás Istene. Az Ő jelenlétében mindenki szíve, szelleme meg tud gyógyulni, ki tud kerülni ebből a nyomott, fájdalmas állapotból. Ha az ember megismeri a feltámadás Urát, akkor a feltámadás egyrészt egy új életet ad a szellemébe, amelyet a szomorúság, a tragédia lefagyasztott. Új életkedvet, új életerőt tud adni a pszichéje számára is. Isten fogja őt tanítani olyan igazságokra, amelyek eredményeképpen az ember elsősorban meg tud békülni Vele. De a földi dolgokkal kapcsolatosan is olyan helyes programot tud majd megismerni, amely által nem szomorkodni fog, hanem küzdeni a rossz, a gonosz, sőt a halál ellen is.
Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2009.04.12