Németh Sándor válaszol

---

A magyar történelem nagyon sok ilyen tragikus eseménnyel áll összefüggésben. A nemzeti ünnepeinken általában a halottakról emlékeznek meg az emberek és a politikai vezetők. A holokauszt áldozatairól is meg kell emlékezni, de nagyon fontos, hogy az ünnepek között egyensúly legyen! Az ünnepek célja az, hogy megszabaduljunk az egyik legfontosabb dologtól: a halál gondjától. A Bibliában egyetlen ünnep sem a halottakról szól. Ha rájuk emlékezünk, akkor még nagyobb terhet veszünk fel a szívünkre és lelkünkre, mint amit a hétköznapok jelentenek. Az ünnep célja pontosan ennek az ellentéte: hogy gondtalanná, felhőtlenné tegye az embereket, és felfrissüljenek, életerőt gyűjtsenek. Azt gondolom, hogy Magyarországon egyensúlyzavar van. Ha összehasonlítjuk az ünnepeket, akkor sokkal több szó esik bennük a halálról, mint az életről. Ez nem egészséges, nem lehet örülni annak, hogy a halottak napja nagyobb ünnep, mint a húsvét, vagy bármilyen más pozitív ünnep. Szomorú, amikor az emberek csak akkor tudnak ünnepelni, amikor halottakról van szó. A gyászünnep igazából nem ünnep, az emberek ebből nem tudnak örömöt nyerni. Például a babiloni fogság után a pogány kultúra úgy hatott a visszatérő zsidókra, hogy ők is a gyászt és a szomorúságot helyezték az ünnep középpontjába, és ezért mondta nekik Nehémiás próféta, hogy „ne gyászoljatok, ne sírjatok, mert az Úr öröme a ti erősségetek”. Tehát az ünnepnek örömről kell szólnia, nem örökölt, megváltozhatatlan dolognak kell azt látnunk, amit el kell szenvedni, hanem kellemessé kell tenni, hogy az embert szolgálja, és ne okozzon több bajt és bánatot magánál az életnél és a hétköznapoknál! Péter apostol Jézus feltámadása után azt mondta a hallgatóságnak, hogy a régi tradíció elhordozhatatlan volt, de most, hogy Ő feltámadt, ez a tradíció át lesz értelmezve. A feltámadás és az élet kerül a középpontba, és ennek eredményeképpen a tradíciót át kell értékelni, és nagyon sok elemét ki kell dobni.