Németh Sándor válaszol

---

Ha az Ószövetségről beszélünk, akkor nemcsak a törvény korszakáról beszélünk, hanem az Ádámmal, Noéval és Ábrahámmal kötött szövetségről, majd jött a törvény korszaka, és ezeket követően az Újszövetség. Óriási különbségek vannak a különböző szövetségek között, és ezek egyben evolúciós rendet is képviselnek, de én soha nem állítottam őket szembe egymással. Az Ószövetség 613 parancsolatának minden igazsága érvényben van, ami alá be lehet menni, de akkor mind a 613-at meg is kell tartani. Itt tehát a betű követése áll a középpontban. Az Újszövetség tanítása az, hogy a Názáreti Jézus nemcsak a bűnöktől, hanem a törvénytől is megszabadította az embereket. Aki azonosul az Ő halálával, eltemetésével és feltámadásával, az nem a törvénynek, hanem a Szentléleknek lesz alárendelve, aki belehelyezi az újjászületés által a hívő szívébe Isten törvényét, és kegyelmet ad neki arra, hogy betöltse az Ő igazságait. Többféle típusú rendelet található az Igében, és az erkölcsi-szellemi igazságokat nem szabad összekeverni más jellegű törvényekkel. Például az istentiszteleti törvényekkel kapcsolatban az Újszövetség a szellemben és igazságban való imádást hangsúlyozza. A szombat a Tízparancsolatban az egyetlen olyan parancsolat, amely istentisztelettel áll összefüggésben. Minden más abszolút szellemi-erkölcsi törvényre vonatkozik, ami azt jelenti, hogy most is ugyanúgy kell betartani, mint a törvény alatti időszakban. A hegyi beszédben a Názáreti Jézus Krisztus világossá teszi, hogy milyen a törvény korszakához való viszonya, és mi, keresztények elsősorban az Ő értelmezését vesszük irányadónak. Vannak olyan követelmények – például házasságtörés, emberek ellen való vétkek, gyűlölet –, amelyeken szigorított. A szombattal kapcsolatban rávilágított arra, hogy ez egy jel, amely a Messiásra mutat. Tehát ez az Újszövetségben sem évült el, hanem úgy jelenik meg, mint a Jézus Krisztussal való személyes közösség. Ezért a Vele való kapcsolat mentesít a szombattal kapcsolatos rendtartások alól.