Teológia | Isten beszéde, a Biblia
Mikor dőlt el és ki döntötte el, hogy mely könyvek kerüljenek bele a kánonba és miért épp azok, amelyeket ma tartalmaz a Bibliánk?
Azokat, akik leírták az Újszövetség könyveit 20, 30, 40 évig ismerték a keresztények, közvetlenül a názáreti Jézus Krisztus környezetéhez tartoztak. Az életükről, magatartásukról, munkájukról az egész korai zsidó közösségeknek egyértelmű benyomása volt. Tudták, hogy Istentől megérintett, felkent emberek, akikhez az Isten szól. Valakinek az isteni érintettségét mindig a kortársak tanúbizonysága és az utánuk fennmaradt könyv alapján lehet meghatározni. A Szentlélektől való kijelentésvétel csak az izraeli kultúrában volt ismert. Az apostolok az ószövetségi tradícióhoz kapcsolódtak, ebben a kultúrában felismerték, hogy kihez szól Isten. A kinyilatkoztatásnak megvoltak azok a szent, bibliai ismérvei, amelyek alapján meg tudták állapítani, hogy a kijelentés hiteles, vagy nem. Az evangéliumot már korán rögzítették, az egyházban köztudott volt a Szentlélek karizmája, például a szellemek megkülönböztetésének az ajándéka, amely lehetővé tette, hogy tömegméretekben fölismerték, nemcsak az írás doktrinális helyességét, hanem a szellemiségét is. A hitelesség megállapításához megvizsgálták az életmódot, megnézték, hogy milyen kapcsolata van a názáreti Jézus Krisztussal, közvetlenül származik-e Istentől a tapasztalata, vagy mástól hallotta. Azon kívül, hogy az életét milyen jelek és csodák kísérték, bizonyságot tett-e az Úr az életmódja mellett, megvizsgálták a tanításait, a leírt szövegeket, összevetették a többi írott szent könyvvel, hogy van-e közöttük ellentmondás. Ha doktrinálisan harmonizálni lehetett, akkor ebből a szempontból a könyv helyes volt, de utána megvizsgálták a szellemet is, hogy egy csaló, hitető, utánzó szellemből van-e, vagy emberi lélekből, elméből származik az írás, vagy pedig a kinyilatkoztatás Istentől, a Szentlélek közvetítése által jut el a szent emberhez. Ezekkel az 1. században sokkal jobban tisztában voltak, mint utána az egyháztörténelemben bármelyik évtizedben.
Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2006.04.23