Németh Sándor válaszol

---

A hitet nem érezni kell, mert az érzelem a lélek része, az ember, pedig nem érzelemmel hisz, hanem „szívvel hiszünk az igazságban”. Tehát a szív az nem érzelem. A szív az ember személyiségének központja, az érzelem pedig az a része, amiben tükröződik sok olyan dolog, amit a külvilágból tapasztal. Tehát, akiket az érzelem vezet, azok nem tudnak stabil személyiségek lenni, mert a stabilitás a szellemből fakad. Ezért mondja a Biblia, hogy az Isten fiait nem az érzelmek, hanem: "Isten Szelleme vezeti". A hitet is szellemmel, szívvel, a személyiségünk láthatatlan központi részével kell megragadnunk. Ez az a belső láthatatlan mag, ami az ember személyiségének egységét biztosítja. Ezt kell átadni Istennek, ezt érinti meg a Szentlélek, betölti a hit szellemével, és így be lehet kerülni a Mindenható jelenlétébe. A hit előbb-utóbb integrálja az ember pszichéjét is, mert Isten igéje, a Szentlélek megszenteli a lelkünket, fölszabadítja azt Isten iránti érzésekre. De ez időbe telik, mert a megtérés előtt sok olyan dolog került belénk, ami elidegenített Istentől, sőt tönkretett olyan képességeket, amelyek lehetővé tették volna azt, hogy lélekkel és érzelmekkel is tudjunk örülni Neki.  Amikor a Szentlélek gondozza a lelkünket, szellemünket, akkor az kinyílik, lágy lesz és be tudja fogadni Isten ismeretét. Gyakran sokan azt érzik, hogy nem hisznek. Ebben ne higgyél! Abban higgyél, hogy a hit szellemét nem tudod kialudni magadból. A jó érzést igen: szomorúan fekszel le este, reggelre meg örömmel ébredsz fel. Akármilyen rossz éjszakád volt, akármilyen rossz életérzésed van, a hit szelleme nem távozik el a szellemedtől, egészen addig, amíg nagy, durva bűnöket el nem követsz. Ha elkövettél, akkor meg vissza kell térni. Egy biztos, hogy nem hagyott el az Úr, nem veszítetted el az Ő kegyelmét, nem távozott el tőled Isten Szelleme, még akkor sem, ha nem érzed Őt. A láthatatlant ne érzelmekkel ragadd meg, hanem hittel!