Teológia | Hit, üdvösség
A megtérés az elindulás kezdete az üdvösséghez vagy az embernek már a megtérés pillanatától kezdve üdvössége van?
Üdvösséget kegyelemből, kegyelemet pedig a názáreti Jézus Krisztusban lehet kapni. Az ember nem tudja kiérdemelni az üdvösséget, mert azt Isten adja az embereknek érdem nélkül. Amikor az ember szívében Isten szelleme hitet hoz létre, akkor a Biblia szerint már örök élete van a szellemének. János evangéliuma mondja, hogy aki hisz, az általment a halálból az életbe.
Az újjászületés pillanatában, amikor az ember nevét beírják az Élet könyvébe, akkor a szellemében létrejön egy karizmatikus megtapasztalás. Ennek eredményeként békesség, öröm jön létre szellemében, amit üdvbizonyosságnak is neveznek. Ekkor az ember szelleme Isten szellemével érintkezik, ezért jön létre az üdvbizonyosság. Ez hirtelen történik meg, és ezután el tudja hinni, hogy Jézus Krisztusban üdvössége van.
De a Biblia az üdvösségről úgy is beszél, mint a reménység tárgyáról, mert a teljes üdvösséget az ember nem kapja meg az újjászületéskor. Isten azért támasztotta fel testben a názáreti Jézust, hogy az ember teste számára is üdvösséget adjon. Ehhez szükséges, hogy az ember teste halhatatlan testté változzon, ekkor kapja meg az ember teste is az üdvösséget, azaz az örök életet.
Tehát magát az üdvösséget egyrészt hit által, másrészt pedig reménység által lehet birtokba venni. Amikor a hitnek és a reménységnek az egyensúlya létrejön az ember szellemében, lelkében, akkor az embernek a szellemi és lelki részét a hit és a remény bekapcsolja Isten jelenlétébe. Akkor az ember már élvezi Jézussal, a Szent Szellemmel, az Atyával való személyes közösséget. Ebben a közösségben az ember élete áldott lesz, tud örülni Istennek, újra és újra ösztönzi az Isten jelenléte az ember bensőjét, hogy Istent magasztalja és dicsérje.
Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2008.10.05