Teológia | Igemagyarázat
Jézus azt mondta a János evangéliumában, hogy senki sem mehet hozzá, „csak ha az Atyámtól van megadva néki”. Amikor ezt hallották, sokan elhagyták a tanítványai közül. Ön szerint ezzel Jézus azt akarta mondani, hogy vannak üdvösségre, illetve kárhozatra rendelt emberek?
Köztudott, hogy az Újszövetség, a Názáreti Jézus földi szolgálata a judaizmus keretében történt meg. Ennek egyik jellemzője, hogy nagyon éles határt vontak az ember és a Teremtő között. Amikor Jézus olyan kijelentéseket tett, amiről a hallgatóság úgy gondolta, hogy egyenlővé tette magát Istennel, akkor fölháborodtak, és a teológiai előítéletek indulatokat hoztak létre a lelkükben vele szemben. Amikor a zsidóság találkozott egy ún. reformerrel (persze több volt ő ennél: Megváltó, Szabadító), és ő egészen új dolgokat mondott például az Istennel való közösségteremtésről vagy az üdvözülésről a Mózes törvényéhez, Isten rendtartásához képest, amit az Ószövetségben nyilvánvalóvá tett Mózes, akkor ezek nagyon felborították az akkori ismereteket Istenről. Így utólag persze könnyű ítélkezni Jézus kortársai fölött, de kérdés, ha mi ott lettünk volna, és ott hallgattuk volna őt, vajon hogyan viszonyultunk volna bizonyos állításaihoz. Lehet, hogy mi is mennykőt ragadtunk volna, hogy megdobáljuk, de bízunk benne, hogy ha most kegyelmet adott nekünk, akkor ha akkor éltünk volna, akkor is adott volna. Mert az ember kegyelemből igazul meg. Épp ezért nehéz az ilyen feltevésekre válaszolni.
Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2008.03.23