Németh Sándor válaszol

---

A magyarázat az, hogy Jézus a megtestesülése előtt kiüresítette magát és valóságos emberi természetet vett fel. A Zsidókhoz írt levél erre az állapotára utal, hogy Jézus egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál. A Messiás a földi életében, születésétől egészen a föltámadásáig a világmindenség hatalmi rendjében, az emberi fajhoz tartozó lett, így kísérthetővé vált. Az evangélium beszámol arról, hogy a Messiásnak is voltak nehézségei, mert emberi természete is volt az után is, hogy a Szentlélek fölkente. A Getsemáne-kertben, amikor gyötrődött, küzdelem zajlott a názáreti Jézus szellemében és lelkében. A pusztai megkísértéskor is hasonló dolog történt. Nem egy gépember állt a Sátánnal szemben, hanem egy hús-vér valóság. Bizonyos folyamatok lezajlottak Jézusban: bűnt nem követett el, de ne felejtsük el, hogy a kísértés nem az. A kísértésben a názáreti Jézust is érintette a gonoszság szele, és fennállt annak a lehetősége, hogy bűnbe esik. Nagysága éppen abban van, hogy a kísértéskor az Atyához fordult. Megragadta Isten beszédét, és ennek a segítségével, a szellem kardjának a használatával ellene ment az embergyilkosnak, megfutamodásra kényszerítette. A názáreti Jézus legyőzte a Sátánt, és ezt a győzelmet ünnepli a kereszténység.