Németh Sándor válaszol

---

Az Újszövetségben szereplő gyülekezetek élete bizonyítja, hogy világos volt a keresztények számára, kik a szent emberek, kik írtak Istentől ihletett módon. Ebbe semmiféleképpen nem fér bele Júdás. Vele kapcsolatban vannak félreértések. Sokan azt mondják, hogy tulajdonképpen Júdás nem felelős a tettéért, mert Jézustól kapta az utasítást arra, hogy árulja el őt. Ez nem igaz, Jézus belelátott Júdás szívébe, és látta, hogy már eltökélte, amit tenni akar. Az emberi gonoszságra ezután még rájött a természetfölötti gonoszság is. Félre szokták még érteni, hogy az árulás, valamint Jézus Krisztus letartóztatása után Júdásban föltámadt a lelkiismeret és visszavitte a pénzt a farizeusoknak, de azt főpapok nem fogadták el ezt. A lelkiismeret-furdalást nem szabad Júdás megtérésének értelmezni. A lelkiismeret-furdalástól az ember morálisan nem jobb, csak ha megtér utána. Júdás, ehelyett felakasztotta magát, így állandósította gonosz állapotát. Jézus Júdásra utalva azt mondta a tanítványainak, hogy egy közületek ördög, diabolikus ember, ezzel végérvényes erkölcsi ítéletet mondott fölötte. Júdás mentegetésének egyik oka a kor szelleme. Az árulást egy magától értetődő normális dolognak tartják az emberek, és emiatt szeretnék fölmenteni Júdást. Sokszor a házasságtörésekben, válásokban is árulások vannak. A 2–4. században azért került napirendre a kánon kérdése, mert nagyon megerősödtek azok az eretnek mozgalmak, amelyek a hiteles evangéliumot kezdték ki és próbálták lejárattatni a tekintélyét. A sok hamisítvány megjelenése miatt listát állítottak ki azokról a könyvekről, amelyek Istentől ihletettek és több bizonyíték áll rendelkezésre, ami alapján állítható, hogy nem a római katolikus egyház hamisította meg a bibliai könyveket és nem találta ki könyvekről, hogy Istentől ihletettek, hanem ezzel már az egyház tisztában volt az 1–4. században is.