Németh Sándor válaszol

---

Történelmi események cáfolják azt, hogy a szent iratok a püspökök érdekeit szolgálnák. A Biblia tiltott volt évszázadokon keresztül, féltek tőle az egyházi vezetők. Nem engedték lefordítani nemzeti nyelvekre, hogy az emberek olvasni tudják, és az összejöveteleken is olyan nyelven olvasták (pl. latinul), amit sokan nem értettek. A Biblia alapvetően Isten érdekeit szolgálja, az a célja, hogy Isten uralma megvalósuljon a Földön. Minden embert zavarba hoz a Szentírás, mert tükörként megmutatja mindenki gyarlóságát, bűnét, morális-szellemi értelemben vett mezítelenségét. Júdás pedig nem volt gnosztikus, nincs erre vonatkozóan utalás az evangéliumokban, amelyek a leghitelesebb életrajzi leírást tartalmazzák Jézusról és az apostolokról. A zsidó kultúrának éppen az volt a lényege, hogy falat húzzon fel a pogány és a zsidó kultúra közé, ezért üldözték a bálványimádást, az idegen eszméket és ideológiákat. Ez nem jelenti azt természetesen, hogy nem volt olyan zsidó akkoriban, aki görög és római filozófiai rendszerek vagy vallások befolyása alatt lett volna, de Izraelben a különböző pártok többnyire a judaizmus talaján álltak. Még a szadduceusok is, bár ott mutatható ki leginkább a görög, illetve a római világgal való asszimilálódás, melynek nem ideológiai alapja volt, hanem egy pragmatikus életvezetés. A szadduceusi mozgalom is a judaizmus keretében maradt, a farizeusokról nem beszélve, a zelóták pedig tulajdonképpen zsidó nacionalisták voltak. Az esszénusok szintén elkötelezett judaisták voltak, sőt radikálisok a maguk nemében. Ebben a világban a gnoszticizmus nem terjedhetett annak ellenére, hogy vannak, akik keresik annak zsidó gyökereit, de azt inkább Perzsiában kellene megtenni. Nem lehet kizárni, hogy voltak akkoriban zsidó követői is, mint például Barjézus, akinek a világnézetét nehéz megállapítani. De ezek az emberek nem Júdeához, hanem inkább a diaszpórához tartoztak.