Teológia | Bűn, bűnbocsánat
Mit értett Jézus azon, hogy „Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak”?
Amikor a tanítványok pünkösdkor vették a Szentlélek kenetét, alkalmassá váltak az evangélium hirdetésére, betegek gyógyítására, démonok kiűzésére és a bűnbocsánat közvetítésére. Azonban nagyon fontos tudni azt, hogy Isten ezt a szolgálatot a kenetnek, a felkent embereknek adja. A felkentség pedig a Szentlélekkel való betöltekezéssel, elhívással, küldetéssel áll összefüggésben.
Sokan azt gondolják, hogy ha valakit egy tisztségbe helyeznek, akkor van hatalma a bűnöket megbocsátani, de a bűnöket csak Isten bocsáthatja meg. Vannak viszont emberek, közvetítők, akiken keresztül a kegyelem el tudja érni a bűnöst, ahogy a gyógyító vagy a szabadító erő is. A bűnbocsánat vételénél ugyanúgy pozitív szerepet tud játszani Istennek egy szolgája, mint a Szentlélek-keresztségnél. A názáreti Jézusnak is volt erre hatalma, és a tanítványoknak is hatalmat és erőt adott, hogy folytassák ezt a szolgálatot.
Vannak, akik azt gondolják, hogy elmennek egy emberhez, pénzt adnak neki vagy valami mást, és kérik, hogy bocsássa meg a bűneiket, de attól még, hogy valaki ezt teszi, nem lesznek megbocsátva a bűnei, mert neki is be kell töltenie az isteni feltételeket. Nem lehet játszani Isten kegyelmével. Isten embere ugyan sáfára az Ő dolgainak, de a sáfárkodásnak megvannak a törvényei, és nem szabad vele visszaélni.
Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2011.06.26