Németh Sándor válaszol

---

Alapvetően bűn minden olyan cselekedet, amely célt tévesztett. Pál apostol Athénban jelentette ki, hogy az ember földi feladata az, hogy keresse meg Istent. Ezt a kötelességét amikor nem teljesíti, azt nevezzük Isten szempontjából nézve lázadásnak. A názáreti Jézus Krisztus elvett minden bűnt. Ha nem tette volna meg, akkor nem lenne evangélium. Tehát abban a korszakban érvényes lett volna az evangélium még, de a következőben már újra meg kellett volna ismételnie az engesztelő áldozatát. Ez viszont teljes mértékben ellentétben áll az evangéliummal, valamint az apostolok tanításával. Isten a názáreti Jézus Krisztusra a jövőbeli bűnöket is ráhelyezte, ezért lehet ma és a jövőben is bűnbocsánatot szerezni. De hangsúlyozni szeretném, hogy az Istenhez való tartozásnak pontosan az az egyik legfontosabb erkölcsi mutatója, hogy az ember nem bűnben él, hanem az igazságot szolgálja. Ezzel tudja bizonyítani azt, hogy a kegyelem uralma alatt van, az üdvösségét megtartotta, és van hite. Hogyha valaki arra támaszkodik, hogy úgyis a jövőbeli bűneit is megbocsátja Isten, nagyot téved. Mert ki kell fejezni Isten felé azt, hogy Hozzá tartozunk. A kegyelmet pedig csak engedelmességgel lehet fönntartani az életünkben. Nem lehet azt sem mondani, hogy csak pár ember kerül a mennybe. Az van megírva, hogy megszámlálhatatlan sokaság van a mennyekben.