Teológia | Hit, üdvösség
A két hete Afganisztánban elhunyt egyik katona gyerekkori jó barátom volt, együtt nőttünk fel egy kis faluban. Napok óta nem hagy nyugodni az a kérdés, hogy mi történik vele? Hiszen hitt Istenben, de tudtommal nem volt megtérve. Juthat-e így a mennybe?
A titkok Istenéi, a kinyilatkoztatás pedig a miénk. Vannak olyan esetek, amikor valakinek az életéről egyértelműen meg lehet állapítani azt, hogy üdvössége van, és a környezete számára is hiteles személyiség. És vannak bizonytalan esetek, ezeket rá kell bízni Istenre, mert Ő az élők és a halottak bírája, tehát Ő dönt ebben a kérdésben. Mi csak bízni és reménykedni tudunk, hogy az emberek üdvözülnek, de ami embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges. Tudjuk a Bibliából, hogy az üdvözülés emberi erőből, emberi képességből nem lehetséges. Ezért jelent meg Isten üdvözítő kegyelme az Ő Fiában, a názáreti Jézus Krisztusban. Hangsúlyozzuk a mai napon is, hogy szükségeltetik minden embernek, hogy a názáreti Jézus Krisztussal rendezze a számláját, és fogadja be az életébe, szívébe Megváltónak és Szabadítónak, hogy már a földi életben a jövővel kapcsolatosan helyes iránykövetést vegyen fel. Jézus Krisztus által lehet a keskeny útra rátalálni, és azt mondja Jézus, hogy ez a keskeny út vezet az örök életre. Az ember persze reménykedhet, hogy a mennybe jutott az ismerőse, de nincs bibliai alapja annak, hogy egy ember vagy akár közösségek elhunyt emberekkel kapcsolatosan imájuk által befolyásolni tudják a túlvilági sorsukat.
Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2011.05.29