Németh Sándor válaszol

---

Ne hidd el magadról, hogy elvetettségben szenvedsz. Az emberek nagy része élt át elutasítást általános iskolás korában. Azt mondta Jézus, hogy boldogok vagytok, ha szidalmaznak, rágalmaznak titeket az én nevemért, mert így cselekedtek a prófétákkal. Örülni kell annak, ha valakit Krisztusért elutasítanak. Nem szabad ebből sem kihagyni a hitet. Sok ember nehéz körülményekből azért tudott kikerülni, mert hitt abban, hogy Isten vele van, szereti őt, és ehhez ragaszkodott akkor is, ha a többség elutasította. Szinte egyetlenegy olyan hit emberét sem tudok mondani a Bibliából, aki nem elutasítottság közepette élt és tevékenykedett. Pál konklúziója a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében az, hogy nem ők voltak méltatlanok a világhoz, hanem a világ volt méltatlan rájuk. Ezek voltak igazából a szellemi emberek, és az utókor őket igazolta: a prófétákat, a hit hőseit, az apostolokat és nem utolsó sorban Jézus Krisztust is. Döntően attól függ, hogy milyen zavart tud okozni az emberben egy tapasztalat, hogy hogyan dolgozza fel. Régen olyan dolgokat éltek át az emberek, hogy csodálkozom, hogyan lehetett kibírni háborúkat, fogságokat, és ezekből kikerülni egészséges lélekkel. Nyilvánvalóan ezek az emberek nem adták át, nem rendelték alá a körülményeknek a lelküket, illetve szellemüket, hanem megőrizték ezek méltóságát. A megszégyenítőnek soha ne rendeld alá magad. A sértő, mérges beszédeknek se add át a lelkedet. Ne elmélkedj azon, hogy mondhattak ilyet. Ahogy az ember az emlékezetében forgatja ezeket, mérgezi a lelkét és a szellemét. Ezekre a pusztító erőkre érzéketlenné kell válnunk. Azonnal ki kell dobni a lelkünkből, szellemünkből, lerázni magunkról, mint a port a ruháról. Menni kell tovább, és tennie kell az embernek azokat a feladatokat, amikről tudja, hogy tennie kell. Ne adjuk át magunkat a körülményeknek. Az ember nem anyagi lény, csak a testünk van a földből, a szellemünk a mennyből van, tehát éppen ezért mi a mennyhez tartozó emberekként is tudunk élni a földön, és egészen más akkor az élet.