Teológia | Jézus Krisztus
Ha Jézus megfeszített formában támadt fel – ezt alátámasztja, hogy Tamás személyesen győződött meg a sebeiről –, akkor az emmauszi tanítványok miért nem látták rajta a megkínzás és a megfeszíttetés nyomait? Ezek szerint egyszer viseli a sebeket, máskor nem?
A feltámadáskor a kínzás nyomai eltűntek, kivéve a megfeszítés jelét. A feltámadott és a megdicsőült test között különbség van. Feltámadáskor a tanítványok még nem Jézus megdicsőült, hanem a feltámadott testével találkoztak, amely kijött a sírból. A mennybemenetel után Jézus visszakapta az Atyától azt a dicsőséget, amivel rendelkezett a megtestesülés előtt, sőt nagyobbat kapott, mert az egész világ az Ő uralma alá lett rendelve, Ő pedig dicsőséggel és tisztességgel lett megkoronázva.
A dicsőségben olyan erő van, mint az emésztő tűzben: villámokban, fény- és hőenergiában nyilvánul meg. Jézus olyan nagy változáson ment keresztül a megdicsőülés után, hogy az egyik legközelebbi barátja, János a földre esett az Őt körülvevő dicsőség miatt. Mi ezzel a Jézussal, a dicsőség Urával fogunk találkozni, aki Isten erejében fog visszajönni, és minden szem meglátja Őt, még azok is, akik általszegezték – mondja Zakariás próféta.
A visszajövetelekor is fel lehet majd fedezni a kezén és a lábán a megfeszítés jelét, de nem sebként. Az emmauszi tanítványok azért nem vették észre Jézus testén a sebhelyeket, mert a kijelenéseknek különböző szintjei vannak. Ebben az esetben nem az volt a cél, hogy Jézus mindent megmutasson, hanem hogy az Ő feltámadásáról meggyőződjenek. Az apostolok figyelmét elkerülte, Tamás azonban tisztában volt azzal, hogy a Mennyek országából különböző szómákban, létformákban tud visszajönni egy szellemi lény. Ezért volt kíváncsi arra, hogy Jézus teste tartalmazott-e csontot és húst. Miután erről meggyőződött, egyértelművé vált számára, hogy Isten azért váltott meg bennünket Jézus Krisztus által, hogy a fizikai testünknek is halhatatlan, romolhatatlan, örök életet adjon.
Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2009.06.14