Teológia | Sátán, a gonosz
A démoni megszállottsággal kapcsolatos okfejtésében azt monda, hogy a démonok kiűzésekor tapasztalható kellemetlen tünetek, például a remegés vagy a földre esés a küzdelmet, és a démon távozását bizonyítja. A logika alapján erre azt mondhatnánk, hogy amikor az ember a démonok megszállása alá kerül, akkor is reszketnie kellene, vagy földre esnie. Kíváncsi lennék arra, hogy ez így van-e?
Az eredeti görög szöveg nem használja a megszállottság kifejezést, hanem a démonizáltságot. A megszállottságról többnyire úgy gondolják, hogy súlyos ideg- és elmebetegségről van szó. Ezzel szemben a Bibliában azt látjuk, hogy a démonizált személyek legtöbbje normálisnak tűnik, csupán Isten jelenlétében válik nyilvánvalóvá, hogy a személyiségük bizonyos területei – akár a nyelv, a vallás, az étkezés, a szexualitás, a szenvedélyek, szokások – gonosz szellemek rabságában vannak, emiatt ezek akaratát szolgálják ki. Például a szexuális démonok az ember testét Istennel szemben álló dolgokra használják föl. De vannak, akiknek a kommunikációs képességét uralják, ők nem tudnak káromkodás nélkül beszélni.
Ha egy emberbe belemegy a félelem démona, egyből reszketni kezd, így érzékeli a gonosz szellem jelenlétét. Ez összeszorítja, szorongásban tarja a belső részét, ez által okozhat gyomoridegességet is.
Elmondható tehát, hogy van, amikor érzékelhető a démonok beköltözése az ember lelkébe, szellemébe, de gyakran észrevétlenül történik, és csak az életvitelben megjelenő következményeit lehet látni. Azonban Isten felruházta Jézus nevét olyan hatalommal és erővel, hogy akik ebben hisznek, azok képesek kiűzni a gonosz szellemeket.
Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2009.05.10