Teológia | Hit, üdvösség
Honnan tudják ilyen százszázalékosan a hívők, hogy létezik Isten, amikor az ember soha semmit nem tudhat?
Azzal teljes mértékben nem tudunk egyetérteni, hogy az ember semmit sem tudhat, azzal viszont igen, hogy a valóságról alkotott fogalmait, ismereteit pontosítania kell. Ezt a látható világban a tudomány fejlődése tudja biztosítani, de a hit tárgya nem a látható világban található, hanem a láthatatlanban. Olyan szféráról beszélünk, amelyet az ember az érzékszerveivel nem tud megragadni, ezért nem tud közvetlenül érzeteket kialakítani róla, és a gondolkozásával nem tud olyan fogalmat alkotni, amely ezt a látható, tapasztalati világot pontosan és hűen tudná tükrözni.
A zsidók és a keresztények is azt állítják, hogy a tapasztalatok felett álló Isten, a világ fölött álló Úr föltárulkozott, kijelentette magát. Ő kezdeményezett többször is az emberiség felé, és a kinyilatkoztatásban igéket adott az embereknek. Ez, amit igének mondunk, Isten beszéde, amely tartalmazza a természetfölötti világról a pontos információkat, a természetfölötti világ realitását, szellemét, életét, erejét, hatalmát és szentségét. A hit ennek a beszédnek a hirdetése által jön létre. Amikor az ember odaszánja magát, és elhatározza, hogy hallgatni fogja Isten beszédét – természetesen nem negatív előítéletekkel, hanem egyfajta jó szándékú és őszinte nyitottsággal –, akkor az ige képes behatolni az ember szellemébe, mert közte és Isten igéje között rokonság van. Az ember szelleme ugyan megromlott a bűn miatt, de az eredete Istenben van. A Megváltó segítségével tud ez a szellem megváltozni, kikerülni a bűn befolyása alól, és Ő az, aki megeleveníti. Ennek következtében visszakerül a szellem Isten jelenlétébe.
Amikor az ige behatol az ember szellemébe, akkor valóságos megtapasztalásra tud szert tenni nem látott dolgokról is. Ekkor alakul ki az ember szellemében ez a százszázalékos meggyőződés.
Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2006.05.14