Teológia | Igemagyarázat
Saul az endori halottidéző asszonynál valóban Sámuelt idéztette meg, vagy aki megjelent, az egy hazug szellem volt? Én úgy tudom, hogy a halál után az emberek szellemei vagy a paradicsomba, vagy az alvilágba kerülnek, és onnan már nem lehet megidézni őket. Hogy kell értelmezni ezt a történetet?
Igaz, hogy az okkult tevékenység, halottidézés által nem az elköltözött emberek halotti szellemével kerülnek kapcsolatba a spiritiszták. Még akkor sem, ha olyan információkat közöl a megidézett szellem, amely azt a látszatot kelti, hogy ő azonos a felidézett személlyel.
Nem szabad elfelejteni, hogy a történelemben élt embereknek gyakran volt egy vagy több gonosz szellemük, és ezek a démonok ismerték a szokásaikat. Amikor a spiritiszta emberek belépnek a szellemvilágba, ezekkel a démonokkal kerülhetnek kapcsolatba.
Az egész sauli jelenséget nem lehet egy-két mondattal leírni, mert egy rendkívül bonyolult egyéniségről és ellentmondásos emberről van szó. Azt gondolom, hogy Isten mindennek ellenére valamiképpen az egész élete végéig szerette őt, és ebben a bibliai történetben kivételt tett.
Valóban Sámuelt engedte ki Ábrahám kebeléről, tehát a seolnak abból a részéből, amely a vigasztalás helye. A spiritiszta asszony is nagyon megdöbbent, hogy – ahogy mondta – egy istenfélét lát feljönni a földből.
Nyilvánvalóan ez nem azt jelenti, hogy spiritiszta tevékenység által szent emberekkel közösségbe lehet kerülni, hanem ebben az esetben Isten egy szuverén módon avatkozott be ebbe a sötét jelenetbe, és közölte Saullal azokat az információkat, amiket szeretett volna hallani.
Ez nem azt jelenti, hogy mindenkivel meg fogja tenni ezt, ne kísérletezzen senki, mert a spiritizmus, az okkultizmus veszélyes tevékenység, a Biblia egyértelműen és kategorikusan tiltja, átkot hoz.
Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2006.04.23