Teológia | Hit, üdvösség
Mi a véleménye az eleve elrendelés tanáról? Véleményem szerint nem kell hirdetni az evangéliumot, mert akit Isten kiválasztott, azt el is hívja és meg is igazítja. Egyszóval nem kell semmit tenni, hiszen Isten eleve elrendezett mindent.
Az eleve elrendeléssel kapcsolatban nem ez az álláspont. Mindenki tisztában van azzal, hogy az embernek van szabad választási lehetősége. Eleve elrendelés volt a Bibliában például Sámson születése. Mielőtt megszületett volna, Isten kiválasztotta egy feladat végrehajtására. A kiválasztás nem minősítést jelent, azt csak a feladat elvégzése után kapjuk meg. Itt egyértelműen azt mutatja a történet, hogy Isten természetfölötti módon közölte Sámson édesanyjával a születendő fiával kapcsolatos tervet. Sámson sorsában láthatjuk, hogy volt választási lehetősége, de a szabadságát gyakran rosszul használta föl. Ennek eredményeként Delila karjaiban kötött ki, ami rabságba vitte. Ez nem volt eleve elrendelve, ő választotta Delilát, nem Isten. A saját választása miatt került a filiszteusok fogságába.
Saul király sem volt eleve elrendelve az engedetlenségre, hanem többszöri figyelmeztetés után is föllázadt Isten ellen. Dávid erkölcstelensége Betsabéval szintén nem volt eleve meghatározva. A saját döntése volt ez, de később megalázta magát. Isten kegyelmet adott neki, visszafogadta, és élete végéig királyként tevékenykedhetett. Tehát bármilyen nagy emberről van is szó, elronthatja az elhívását. Az eleve elrendelés ilyen módon nem determinizmust jelent. Az embernek megvan a szabadsága, mondhat nemet Isten hívására.
Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2005.10.23
Címkék: determinizmus, elhívás, kiválasztás, elrendelés, szabadság, rabság, választás, feladat, alázat, kegyelem, király, Sámson, Saul, Dávid, Betsabé, filiszteusok