Németh Sándor válaszol

---

Meg kell mondania a férjének, hogy nem viselkedhet így, mert Ön nem a rabszolgája, hanem a társa. A jogrend is kötelezi az apákat, férjeket, hogy tisztességesen és törvényesen bánjanak a feleségükkel. Nagyon fontos lenne, hogy a nők a családon belül is érvényesítsék a jogaikat, ne hagyják magukat megalázni. Senki nem lesz egy másik személy tulajdona, amikor megházasodik, vagy elkötelezett kapcsolatba kerül vele. Az én birtokosom a Teremtőm, csak ő uralkodhat rajtam. A bántalmazás elfogadhatatlan, lázadás Isten ellen, és jogszabályokba is ütközik. Ennek azonban sokszor nem lehet érvényt szerezni, mivel a nők titkolják a bántalmazás tényét. Sok esetben pszichikai függőség is ki tud alakulni a megalázott fél részéről, illetve az erőszak következtében az ember egész személyisége lebénul, és nem képes megszabadulni az erőszakos személytől. Egy ilyen kapcsolatban tönkremegy az illető személyisége. Szétzúzzák a méltóságát, az önbecsülését. A „rabszolgatartója” felé egyfajta szolgai hódolatot érez, és továbbra is úgy gondolja, hogy az illető szereti őt. Egyértelműen meg kell fogalmaznia, hogy milyen feltételekkel hajlandó a másikkal együtt élni. Az erőszak is legitim válóok. A Bibliában egyetlen hasonló házasságról tudunk, de ott hirtelen meghalt az erőszakos férj, és ez által Isten szabaddá tette Abigélt, aki utána Dávid felesége lett. Nagyon sok férfi nincs tisztában azzal, hogy átok alá helyezi magát, ha erőszakosan bánik azzal a kinccsel, akivel Isten őt megáldotta. Az egyik legnagyobb áldás Isten után a házastárs.