Németh Sándor válaszol

---

Vannak erre elméletek, melyekben az a kérdés, hogy a szexualitás jó vagy rossz. Mert hogyha a bűnbeesésnek a következménye a házasélet, akkor ebből következik az az ortodox katolikus tanítás, amely a szexualitást alapvetően paráznaságnak tekinti, amely alól a mentesítést csak a gyermekvállalás adja. Én ezt az értelmezést nem tudom elfogadni, mert ennek a cáfolatát az Újszövetségben pont Pál apostolnak a Korinthusiakhoz írt levelében találjuk, ahol a házasélettel kapcsolatosan azt írja, hogy „ne fosszátok meg egymást”. Tehát Pál apostol nem eredendő rossznak, vagy véteknek tekintette a házaséletet, hanem egy normális közösségápolásnak, mert a házasságon belüli szexualitás a Biblia szerint jó. A házasságon kívüli, és az azelőtti szexuális kapcsolatot minősíti a Biblia rossznak, ami különböző szempontokból káros az Ószövetség és az Újszövetség alapján is. Mindenesetre teljesen más tulajdonsága volt Ádám és Éva testének a bűnbeesés előtt. Sokan úgy gondolják, hogy mezítelenül jártak az Édenben, de valójában a dicsőség ruhája volt rajtuk. A testük nem volt alárendelve a halálnak, vagy a bűnnek, nem veszítette el Isten dicsőségét sem. Ez a bűnbeeséskor elveszett, de ha az ember elfogadja a názáreti Jézus Krisztust, megfeszíti az ó természetét, és elfogadja azt, hogy a teste nem a paráznaságra rendeltetett, hanem a föltámadásra, akkor Jézus második eljövetelekor meg fogja tapasztalni azt, ami elveszett. Pál apostol leírta ezt a nagy változást: a romlandóból romolhatatlan lesz, a nyomorúságos testből dicsőséges test, az erőtlen, gyenge testből az erő teste lesz, a pszichikai testből szellemi test. Tehát nem ismerjük azt a dicsőséget, ami az embereknek fenn van tartva a mennyekben. Csak a megdicsőült Krisztusról szóló leírások alapján reménykedünk abban, hogy elnyerjük azt, ami a Jelenések 1., 5., 14. és 19. fejezetében található. Tulajdonképpen az evangélium nagy titka, hogy az ember a következő világkorszakban, a megváltás beteljesedése után tükrözheti a Mindenható dicsőségét.