Életmód | Keresztény életmód
Van egy ismerősöm, aki megtért kereszténynek mondja magát, de állandóan káromkodik, és közönségesen él. Mi számít, amit mond, vagy ahogyan él?
Aki megtért, annak úgy is kell élnie. A megtérés lényege, hogy elszakad az ember azoktól a cselekedetektől, amiket Isten törvénye bűnnek minősít. Ezek azok, amelyekkel az ember saját magának, az embertársainak és az élő Istennek is kárt okoz, megsérti a Teremtő jogait, fennhatóságát, törvényét és igazságát. Ezért fontos, hogy az emberek a cselekedeteiket erkölcsi és szellemi szempontból is értékeljék – a társadalmi, valamint jogi elvárások mellett –, mert csak így tudják megállapítani, hogy kicsodák ők. Az embereket a társadalomban a cselekedeteik alapján minősítik, és Isten is ez alapján ítél, ezért mindenkinek felelősséget kell vállalnia a tetteiért.
Isten adott egy törvényt, amit nem vont vissza. Ez alapján kell az embereknek önvizsgálatot tartaniuk, mert csak így lehet életben tartani a lelkiismeretet. A lelkiismeret azért fontos, mert nem hagyja, hogy az ember a cselekedetével lázadjon Isten ellen, miközben a beszédével azt állítja, hogy az Úrhoz tartozik. Egy igazi kereszténynek törekednie kell arra, hogy az életmódja Isten törvényével harmóniában legyen, nem szabad megalkudnia a bűnnel.
Ha el is esik, akkor hallgatnia kell a lelkiismeretre, Isten beszédére és a Szentlélekre, és rendbe kell hoznia a kapcsolatát a Mindenhatóval. Azok az emberek, akik a tetteikkel megsértik Isten törvényét, elveszítik az Ő nevének használatára való jogosultságukat is. Súlyos bűn, ha a magukat hívőnek mondó személyek visszaélnek Isten tekintélyével, nevével, mert ez teszi a társadalomban a kereszténységet népszerűtlenné.
Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2011.05.15
Címkék: megtérés, hitelesség, bűn, bűnbocsánat, képmutatás, tökéletesség, Isten neve, istenkáromlás, lelkiismeret