Németh Sándor válaszol

---

Nem értek egyet a helyzetértékeléssel. A júdeai és a szamáriai rabbik kiadtak egy nyilatkozatot, amelyben azt állítják, hogy elkezdődött a Góg–Magóg háborújának előkészítő időszaka. Tehát egy folyamat, ami háborúba torkollhat. Vitathatatlanul olyan külpolitikai helyzet alakult ki a Közel-Keleten, amely Ezékiel próféciája óta nem volt. Elsősorban Törökország külpolitikai helyzetváltozása miatt, ami most ellenséges magatartást tanúsít Izraellel szemben, de ez nem feltétlenül háborút jelent. Ha jól megnézzük, láthatjuk, hogy a próféciában a szereplők nem tudatosan lépnek, ezért mondja Isten, hogy „horgot vetek a szádba, és kivezetlek". A másik dolog, hogy a shalom szó nem szerepel a 38–39. fejezetben. Fontos a helyes értelmezéshez az eredeti kifejezések tartalmát vizsgálni. Ott elsősorban a biztonság szó szerepel, és aki járt Izraelben, az tudja, hogy a biztonság alatt nem azt kell érteni, hogy Izrael nem háborúzik az ellenségeivel, vagy nincs erős katonai készültség a védekezésre, hanem azt, hogy belül biztonságban vannak-e a polgárok, vagy nem. Innen úgy tűnik, hogy Izrael egy háborús ország. Amikor azonban elmegy oda az ember, csodálkozik, hogy egy békében élő népet talál. Ez a béke pedig elsősorban az antiszemitizmustól való mentességet jelenti a számukra. A kőfalkerítések a terrorista akciókra adott válaszként jöttek létre, Ezékiel esetében pedig egy középkori várfalra kell gondolni, amit ő a szellemi szemeivel látott, vagyis lefordítva a próféta azt látta, hogy nem lesz elkerítve Izrael a világtól. Ilyen szempontból kell a próféciákat nézni, nem kell türelmetlennek lenni, hanem a folyamatokat kell figyelni. Lehet látni, hogy az aktualizálódásuk egy folyamat, és amikor beteljesednek, akkor lehet majd pontosan értelmezni őket.