Életmód | Anyagi élet, munka
A Ferencvárosban kézilabdázom kapus poszton. Az edzőm szerint én és a kapus társam bekerülhetünk a válogatottba. Már legalább egy hónapja nem találom a formámat, és szeretném, ha imádkozna értem, hogy jól tejesítsek. Ha én tehetek arról, hogy nem teljesítek jól akkor meg tudjak belőle szabadulni.
Sportolóknak és minden teljesítményorientált embernek vigyázni kell a perfekcionizmussal. Vannak időszakok, amikor a képességeink nem úgy mozognak, ahogy szeretnénk. Ilyenkor begörcsölünk és akarnokok leszünk, mert nagyon szeretnénk a sikert. Nagyon fontos, hogy ilyenkor a szellemünket lazán tartsuk. Ha a személyiségünk súlypontja áttevődik az akaratra, akkor hiába a tehetség, nem jönnek a sikerek. Viszont ha a szellem nagyobb, és uralkodik az akarat fölött, akkor olyan képességek tudnak fölszabadulni, amelyek az akaratot, fantáziát, a léleknek minden részét meg tudják termékenyíteni, és képes az ember intuitívan játszani, túllépni az addig ismert teljesítmény határán. Meg vagyok róla győződve, hogy a fekete kultúrából jövő barátaink a sportban azért tudnak jobb eredményeket elérni, mert erősebb a szellemük, mint az európaiaknak.
A kulcs a sikerben a fizikai és lelki tehetségek mellett az ember szelleme. Ez teszi képessé az embert arra, hogy megújuljon és egyre nagyobb feladatot hajtson végre. Amíg a teljesítmény elé csak lelki és fizikai képességekkel állunk, akkor előbb-utóbb eljön a kifáradás, frusztráltság, kudarc és leépülés ideje. Vannak emberek, akik nagyon korán kiégnek, mások viszont még 80-90 éves korban is világhírnévre tudnak szert tenni, olyan dolgokat tudnak alkotni, ami az eddigi tevékenységüket is felülmúlja, mert szellemből élnek, és a szellem az, amely elevenít. A nagy egyéniségeknek van valami megfejthetetlen a magatartásukban, amit nem lehet visszavezetni a lelki és fizikai adottságukra. Azok az emberek, akiknek a szakmai tudáson kívül a láthatatlan szellemi részükben van tehetség, és ezt fel tudják hozni a felszínre, nagyon sikeresek tudnak lenni.