Németh Sándor válaszol

---

A Bibliában a föld visszaváltásának törvénye hangsúlyozza, hogy jogszerűen, katonai eszközök nélkül kell visszaszerezni az elvesztett tulajdont. Istentől a különböző hódítók: Róma, Bizánc, perzsák, keresztes lovagok, mamelukok, Ottomán Birodalom, britek – csak ideiglenes használati jogot kaptak a Szentföld fölött. A bibliai jogrend alapján, amikor az átmeneti jelleget nem ismerik el az ott lévő népek, szembe menve az eredeti tulajdonos igényével, akkor egy új jogi helyzet lép érvénybe. Ekkor a választott nép, a föld eredeti birtokosa, a közeli rokon vérbosszújára jogosult, vagyis Isten beavatkozására. Indokolt hivatkozni a Bibliában található jogrendre, mert egyedülálló szent könyv.  A zsidó–keresztény kinyilatkoztatás konkrét történelmi eseményeken keresztül történt, nem meditációk vagy misztikus élmények által. Valamint nem is egy ideológiai termék, szemben más vallásokkal. Konkrét történelmi időben, térben, személyeken keresztül tárta föl Isten a személyazonosságát, tulajdonságát, tervét, és Ő beavatkozott a föld felosztásba is. Az Úr azt a közel-keleti területet, amit Ábrahámnak ígért, lefoglalta saját magának. Emiatt, a világtörténelemből látható, hogy senki sem tudta tartósan megtartani, mert Isten tulajdonában van, így a birtokosa is az lesz, akinek Ő eredetileg adta. Ez pedig Izrael. Az iszlám azon az állásponton van, hogy a zsidók meghamisították a Bibliát, ezért tagadják, hogy létezett az ószövetségi Izrael, a Templom, és nem ismerik el az Izraellel kötött szövetséget. Így Mózes öt könyvét csak formálisan fogadják el, a tartalmát nem.