Németh Sándor válaszol

---

Nem erőlködünk azon, hogy Isten beszédét, a Megváltó valóságát, akiben az emberek évezredek óta hisznek, és akin keresztül Isten nagyon sok lelki, szellemi, fizikai és anyagi áldással megáldotta az emberiséget, megváltoztassuk. Mindenkinek szabad akarata van arra, hogy abban higgyen, amiben akar. De arra mindenkinek vigyáznia kell, hogy a gyűlölet fogságába ne essen. A Sátán Isten ellensége, ahogy a Biblia mondja, embergyilkos, és akkor sem kedveli meg az embert, ha az szövetséget köt vele. Fölhasználja őket, hogy más embereket gyilkoljanak, ahogy a nácik is tették. A gyűlölet is gyilkosság, még ha csak verbális módon alkalmazzák is, mint például a karaktergyilkosságnál. A szavak valóságot tartalmaznak, bár érzékszerveinkkel nem fogjuk fel őket. Ha gyűlölet van az ember szívében, nem tudja élvezni az életet, mert nagyon sok szép dolgot nem lát meg a földi életben. A jó hír az, hogy Jézus Krisztus mindenkiért meghalt, és mindenkinek segíteni akar, hogy megszabaduljon a gyűlölettől. A szkíta keresztény kifejezés ellentmondásos. A szkíta szóhasználatot a neopogánysággal, vagy még inkább a neobarbarizmussal lehet kapcsolatba hozni. Míg a Pál apostol által pogánynak nevezett görög és római kultúra tisztelte az emberi életet, addig a szkíták, akik barbárok voltak, nem ismerték el az emberek szabadságjogait. A görög és római kultúra sok társadalmi és természetes értékkel áldotta meg az emberiséget. Tanították az emberi méltóság tiszteletét, és igyekeztek a tőlük telhető módon a társadalmat úgy megszervezni, hogy az a kor viszonyainak megfelelően élhető legyen. A barbár kultúra nem szereti az embert. Valamilyen réteggel, közösséggel vagy nemzettel mindig baja van, és nem toleráns azokhoz a személyekhez, akik eltérnek tőlük, akár világnézeti, akár etnikai szempontból.