Teológia | Igemagyarázat
Rendszeres nézője vagyok az Önök istentiszteletének. Ez vett rá, hogy olvassam a Bibliát. Nekem úgy tűnik, mintha más lenne az Ó- és az Újszövetség Istene. Egy véres drámának látom az egészet. Miért kellett vérrel bekenni az ajtókat?! Isten vajon nem lát mindent? Nem tudta másként, hogy kiket kell megmenteni?
Ezek súlyos felvetések, de először a Biblia alapján a tényállást kell megismerni. Nem kivégzéssel fejeződik be, hanem feltámadással. Viszont sok drámát találhatunk benne, mert nemcsak az ember üdvözítő útját mutatja be, hanem a jó és a rossz harcát. A Sátán és az Isten közötti konfliktus látható vetületét, amely magában foglalja az eddigi világtörténelmet, és ebben több a rossz hír mint a jó, de Istenben bízunk, hogy a jövő nem olyan lesz, mint a múlt.
A Biblia világossá teszi, hogy a vér azon az estén jel volt. A jel mindig egy másik valóságra utal. Ez pedig nem más, mint a Megváltó, aki az emberiséget, különösen Izraelt megszabadítja a rabszolgaságból, a bűn uralma alól. A vérrel való bekenésre nem Istennek volt szüksége, hanem az embernek. Ezáltal fejezték ki a hitüket, hogy elfogadják Isten segítségnyújtását, a megváltással kapcsolatos tervét. Elhitték, hogy az engesztelő áldozat vére által ad nekik Isten szabadulást. Akik a vért kitették, azoknak megváltozott az Istennel való kapcsolatuk, mert az igaz ember hitből él.
Az ember hit által igazul meg: ez a cselekedet hitet követelt minden izraeli család részéről és ennek következtében az emberek a hitük által egy új, kegyelmi állapotba kerültek. Megszűnt az életük felett a fáraó uralma és lehetőségük nyílt, hogy kijöjjenek Egyiptomból és elinduljanak az Ígéret földje felé. Isten senkit sem üdvözít akarata ellenére. Az embereknek kell beilleszkedniük hit által abba a szövetségi rendszerbe, amit Isten ad nekik, hogy megmentse az emberi életet. Ezért történt ilyen formában Izrael fiainak a megszabadítása a fogságból.
Részlet a Vidám Vasárnap archívumából: 2006.06.18