Németh Sándor válaszol

---

Az efézusi zsinat (431) dogmái, egyértelműen Róma püspökét nevezik meg az egyház fundamentumként. Ami a Máté evangélium 16. fejezet 18. versszakának – a protestánsok szerint – félreértelmezésén alapul. A protestánsok úgy értelmezik, hogy az itt szereplő petra, vagyis kőszikla kifejezés a názáreti Jézus Krisztusra utal, akinek a kijelentés által való megismerése alkotja az egyház alapját. Péter járt Rómában, életének utolsó éveit ott is élte, de Pál apostol is volt ott. Voltak helyi közösségek, ahol pluralizmus működött. Amikor az apostolok egy helyi gyülekezetbe érkeztek, automatikusan bevették őket a püspökök testületébe. Több mint valószínű, hogy nem egy monolitikus kormányzóként élt Péter Rómában, mert sehol nem volt ilyen hatalma, annak ellenére, hogy az apostolok között tekintélye, elsőbbsége volt. A katolikusok, protestánsok, pünkösdiek között teljes azonosságot, egységet hirdetni, jelen pillanatban félrevezetés. A kereszténység most nem egységes. A protestánsok, az evangélikusok, a pünkösdiek is ragaszkodnak ahhoz, hogy továbbra is önálló felekezetként akarnak tevékenykedni, mert fennállnak közöttük különbségek. A katolikus egyházhoz tartozók például vállalják, hogy vannak olyan tanításaik, amelyeket más egyházak nem tanítanak, illetve nem fogadnak el. A Korinthusbeliekhez írt első levélben azt olvassuk, hogy ők minden karizmában – vagyis Istentől származó hitre és nem cselekedetekre irányuló ajándékban – bőségben voltak, de kiderült, hogy volt köztük olyan karizmatikus, aki a mostohaanyjával élt, de olyanra is találunk példát, aki nem hitt a föltámadásban. Az ember nyelveken imádkozása, azt jelenti, hogy Isten megáldotta ajándékkal. Az ember értékét és az Istenhez való viszonyulását az jelzi, hogy szereti-e az igazságot vagy nem. Követi-e vagy nem. A karizmatikusoknak is erre kell figyelniük, hogy az igazságnak a követése, az igazsághoz való viszony dönti el azt, hogy milyen kapcsolatuk van Istennel.