Németh Sándor válaszol

---

A pénz nem tud szellemi-erkölcsi megújulást hozni. Erre csak olyan emberek képesek, akik valóban hisznek Istenben és az Ő Igéjében, és hitvallásuknak megfelelően élnek. Sajnos sokan, akik templomba járnak csak megszokásból vesznek részt az összejöveteleken, de gondolkozásmódjuk, világnézetük és értékrendjük a nem hívő emberekhez hasonlóan szekularizált. Bár vannak dinamikusan fejlődő mozgalmak a kereszténységben, mint amilyen a hitmozgalom is, de a várt megújulás nem történt meg annak ellenére, hogy van pénz, televízió, rádió. Személyes véleményem, hogy a 19. század végétől kezdődően egy aposztázia zajlott le, ami a 20. században folytatódott. Megdöbbentő például az, hogy az antiszemita mozgalomba nemcsak bekapcsolódtak egyházi emberek, hanem ők indították el azt a 19. század vége felé. A nemzeti szocializmus európai térhódításában is kivették a részüket, a következményekért viszont nem vállalják a nyilvánosság előtt a felelősséget. A kommunizmus alatt történt dolgokat – mint például, hogy mit kerestek a klérus tagjai tiszti rangban a III/III-as ügyosztályban – sem lehet az emberek előtt kimagyarázni. Ezt csak Isten előtt teheti meg egy istenhívő ember. Ha egy olyan erkölcsi-szellemi intézmény vezetői, mint amilyen az egyház ilyen területeken hajótörést szenvednek, azzal a gyülekezetre is rányomják ennek a válság bélyegét. Mivel a 20. század különböző embertelen politikai rendszereiben való szerepvállalás és az ezekkel való együttműködés a mai napig nincs földolgozva Európában, ezért Afrikában, Ázsiában, az Egyesült Államokban és Dél-Amerikában is sokkal élőbb a kereszténység, mint itt.