2017. december 17.

---

Németh Sándor prédikációjának rövid összefoglalója

A hanuka kifejezés a jeruzsálemi templom felszentelésére, illetve szentségének helyreállítására utal. Kultúránk közvetítése alapján Isten jelenlétét általában emberek által kijelölt épülethez kötjük. Ezzel szemben az Ószövetségben minden esetben Isten választotta ki azt a földrajzi helyet, amelyre kiárasztotta magából az erőt és a dicsőséget, amelyet sekinának neveztek. A János evangélium 2. fejezetében olvashatjuk, hogy a templom maga a Názáreti Jézus Krisztus, aki sokkal erőteljesebb módon hordozta a látható világban Isten erejét és dicsőségét, és ezzel kijelentette, hogy a templom nemcsak egy földrajzi hely lehet, hanem személy is. A Biblia az egyházat templomként határozza meg, mert az újjászületett, Szent Szellemmel betöltött emberek Isten jelenlétének lakhelyévé válnak. Jézus Krisztus azért árasztja ki a Szent Szellemet, hogy betöltsük az új hanukát. Az egyházban újra jelenjen meg Isten dicsősége, gyógyító, szabadító ereje, hogy az emberek valóságos módon találkozhassanak Istennel, és birtokba tudják venni országának javait. Ehhez az szükséges, hogy az egyház életében Izrael szentje, a Messiás, Jézus Krisztus – mint jó pásztor, nagy pásztor és fő pásztor – központi helyen legyen.